La memorable manifestación estudiantil contra el régimen tuvo lugar el 12 de marzo de 1972, fiesta de la independencia semejante al argentino 25 de mayo. En aquella época, como becario, ya vivía en mi propia habitación de un departamento familiar detrás de la colina Gellért, en la calle Szirtes. Tamás me invitó al alojamiento de estudiantes para que vayamos juntos a la manifestación. Nos reunimos allí y recuerdo que llevaba un bolso, pero no me dijo que contenía. De los cuatro "amigos" sólo dos de nosotros al autobús cuya terminal en aquel momento llevaba el nombre de plaza Felszabadulás (de la liberación), ahora Ferenciek tér (de los Franciscanos) ya que está ubicada en pleno centro al lado de la iglesia barroca de la orden de los monjes franciscanos. Desde allí caminamos hasta la calle peatonal Váci, donde se iban reuniendo los jóvenes manifestantes y, por supuesto, la policía. Y allí, antes de que comenzara la fila hacia donde estaba siempre encendida la llama perenne Batthyány, Tamás sacó de su bolso una enorme bandera húngara, la extendió y se cubrió completamente con ella, lo que se consideró una clara provocación, porque sólo se permitían banderas rojas para ser llevadas y agitadas libremente. La multitud avanzaba lentamente por la calle Váci entre muros de policías armados en ambos lados. Mi amigo se dio cuenta de que éstos estaban filmando y tomando fotos de los jóvenes y me dijo: "Eres un estudiante extranjero invitado (yo no tenía la ciudadanía húngara en ese momento), andate porque podrías tener problemas", Yo, confiando en él, dejé la marcha y me dirigí de regreso al dormitorio hacia donde me encontré con los demás. Esperamos a Tamás todo el día, pero recién a la mañana siguiente regresó completamente agotado, se arrojó en una cama sin decir palabra y durmió profundamente durante horas. Nos enteramos de que él también, junto con muchos otros, también fueron arrestados, llevados a la comisaría donde tuvieron que permanecer de pie contra una pared toda la noche y, si se movían, le golpeaban las piernas con una cachiporra. Al otro día le notificaron que fue expulsado de la universidad y debía regresar a su ciudad natal, Szombathely. Desde entonces lo vi esporádicamente, pero seguimos siendo buenos amigos durante décadas hasta que desapareció definitivamente de mi vida. Al volver a su ciudad se matriculó en la escuela normal de su ciudad natal y se diplomó como maestro de matemáticas y música. También actuó en obras de teatro, en esa etapa de su vida se casó y tuvo una hija, Anikó, pero al poco tiempo se divorció y finalmente, siendo admirador del difunto famoso actor Zoltán Latinovits, trabajó en los archivos de la biblioteca Széchenyi en el distrito 5 de Budapest.

A rezsim elleni emlékezetes hallgatói demonstrációra 1972. március 12 -én került sor, a Függetlenségi Fesztiválra, hasonlóan az argentinhoz, május 25 -én. Abban az időben, mint fickó, már a saját szobámban éltem egy családi osztályon, a Gellért Hill mögött, a Szirtes utcában. Tamás meghívott a hallgatói szállásra, hogy együtt menjünk a demonstrációra. Ott találkoztunk, és emlékszem, hogy táskát viseltem, de nem mondta el, mit tartalmaz. A négy "barát" közül csak kettőnk a buszhoz, amelynek a terminálját akkoriban a Plaza Felzabadulás (a felszabadulás) nevezték el, ma Ferenciek ter (a ferencesek), mivel a középpontban található a francia szerzetesek rendjének Barokk temploma mellett. Innentől a Váci Gyalogos utcára sétáltunk, ahol a fiatal tüntetők gyűltek össze és természetesen a rendõrséget. És ott, mielőtt a sor megkezdődött, ahol a Batthyam évelő lángja mindig be volt kapcsolva, Tamás egy hatalmas magyar zászlót vett ki, kibővítette és teljesen lefedte, amelyet egyértelmű provokációnak tartottak, mivel csak a vörös zászlókat engedték meg, hogy vegye és szabadon izgatott.A tömeg lassan haladt a Váci utca mentén, mindkét oldalon a fegyveres rendőrségi falak között. A barátom rájött, hogy forgatják és fényképeket készítenek a fiatalokról, és azt mondták: "Ön vendég külföldi hallgató (akkoriban nem volt magyar állampolgárságom), sétálj, mert problémáid lehetnek", én, bízva benne, elhagytam a felvonulást, és visszament a hálószobába, ahol találkoztam másokkal. Egész nap várunk Tamásra, de csak másnap reggel teljesen kimerülten tért vissza, és egy szót mondott, egy szót mondva, és órákig mélyen aludt. Megtudtuk, hogy ő is, sok mással együtt, szintén letartóztatták, és a rendőrségre vitték, ahol egész éjjel a falnak kellett állniuk, és ha költöztek, a lábát egy Cachiporra -val ütötték meg. Másnap értesítették, hogy kiutasították az egyetemről, és visszatérnie kellett szülővárosába, Szombathelybe. Azóta szórványosan láttam, de évtizedek óta még mindig jó barátok vagyunk, amíg az életemből véglegesen eltűnik. Miután visszatért a városába, beiratkozott szülővárosának normál iskolájába, és matematikai és zenei tanárként mártott.A színdarabokban is részt vett, életének abban a szakaszában, amelyben feleségül vette, és lánya, Anikó volt, de hamarosan elvált, és végül, és az elhunyt híres színész, Zoltán Latinovits csodálója volt, a Széchenyi könyvtár archívumában dolgozott Budapest 5. kerületében.