Me presentó a su colega, el director de la institución, y se despidió, nunca más lo volví a ver. Esto ocurrió a finales de la primavera europea de 1971 y el alojamiento estaba lleno de estudiantes húngaros de diferentes provincias alojados en Budapest y, para mi sorpresa, muchos extranjeros, cubanos, vietnamitas, africanos, etc. todos ellos jóvenes becados enviados a estudiar por los gobiernos revolucionarios de su país. En Hungría, al igual que Rusia y los demás países del Pacto de Varsovia, no sólo tenían acceso a una educación superior en ingeniería, derecho, medicina, etc., sino que también recibían lecciones de idioma húngaro y eran instruidos sobre la ideología política, es decir, comunista. Se acercaban los últimos días del año escolar y por consiguiente también los exámenes, todas a habitaciones y las camas de la residencia de estudiantes estaban ocupadas, por lo que el director me ubicó provisoriamente en el sótano, en la enfermería. Los primeros días de mi estancia los pasé allí, mientras esperaba que hubiera una cama disponible en alguna una de las habitaciones. La pared de una de la enfermería daba a la calle y como estaba ubicada en el sótano, su pequeña y única ventana estaba a la altura de mi cabeza, desde allí podía observar la acera, los zapatos de las personas, las ruedas de los coches y autobuses. Fue difícil, pero poco a poco logré explorar el "terreno", los estudiantes húngaros que conocí fueron amables y me ayudaron a encontrar la cantina, las banos y las duchas, el restaurant, etc. Incluso mi primera conversación en húngaro, por lo demás bastante pobre, fue exitosa porque, aunque me costó encontrar las palabras, mis interlocutores se sorprendían reconociendo mi buena pronunciación del idioma. Supe que esto se lo debía agradecer a los cuentos que mi abuela húngara nos contaba en su idioma cuando éramos pequeños. No recuerdo mucho de esa primera semana o dos en la habitación de enfermos ni de los casi dos meses que pasé en una de las habitaciones de estudiantes mientras investigaba para mi beca.

Bemutatott nekem kollégájával, az intézmény igazgatójával, és elbúcsúzott, soha többé nem láttam. Ez az 1971 -es európai tavasz végén történt, és a szállás tele volt a budapesti különféle tartományok magyar hallgatókkal, és meglepetésemre sok külföldi, kubai, vietnami, afrikai stb. Magyarországon, akárcsak Oroszországban és a Varsói Paktum többi országa, nemcsak a mérnöki, jogi, orvostudomány stb. Felhasználáshoz férhetnek hozzá, hanem a magyar nyelv tanulságait is kaptak, és a politikai ideológiára, azaz a kommunista tanításra kerültek. Megkeresték a tanév utolsó napjait, és ezért a vizsgákat is, mind a szobákba, és a hallgatói rezidencia ágyait elfoglalták, így a rendező ideiglenesen az alagsorban, a kórházban talált engem. Az ott tartózkodásom első napjait töltöttem, miközben vártam egy ágyat, amely az egyik szobában elérhető.Az egyik ápoló fala az utcának adta, és mivel az alagsorban található, a kicsi és egyedi ablaka a fejemre volt, onnan láttam a járdát, az emberek cipőjét, az autók és a buszok kerekeit. Nehéz volt, de apránként sikerült felfedeznem a "földet", a magyar hallgatók, akikkel találkoztam, barátságosak voltak, és segítettek megtalálni az étkezde, a banos és a zuhanyzókat, az éttermet stb. Még az első beszélgetésem még a magyar nyelven, egyébként meglehetősen szegény volt, mert bár a szavak megtalálása volt, az interlocutorok meglepődtek, hogy felismerjem a jó nyelvi kiejtésemet. Tudtam, hogy ennek köszönetet kell mondania azoknak a történeteknek, amelyeket a magyar nagymamám elmondott nekünk a nyelvükön, amikor kicsi voltunk. Nem emlékszem az első vagy két hét nagy részére a betegszobában vagy a közel két hónapban, amelyet az egyik hallgatói szobában töltöttem, miközben az ösztöndíjat vizsgáltam.