Finalmente, el tren llegó a la estación de tren Keleti (del Este), este nombre me sorprendió, ya que el tren venía del oeste, o sea de occidente, no del este. No éramos muchos los viajeros y por eso, cuando bajé al andén, lo vi prácticamente vacío, gris y triste. Un hombre de mediana edad bien vestido se me acercó y me preguntó mi nombre. Él era amigo de la prima de Ervin, el entonces marido de Isabel, que con su padre, hermano del padre de mi cuñado, no huyeron después de la revolución de 1956, vivían solos en el corazón de Budapest, junto al puente Erzsébet. Yo no conocía a esta persona, Ervin lo contactó a través de su prima con el pedido de que me ayudara y me guiara en mis primeros pasos a mi llegada, ya que aún no había recibido respuesta a mi solicitud de beca. Supe que esta persona era el director de una escuela secundaria muy conocida que originalmente fue una iglesia evangélica y luego fue expropiada por el estado comunista. Era un hombre serio, algo hosco y nada empático, como para demostrando de manera natural que sólo cumplía con una obligación. Me subió a su coche, no recuerdo si era un Lada ruso o un Wartburg o Trabant de Alemania del Este, que eran los únicos vehículos disponibles en la Hungría socialista, y me llevó hasta el barrio de la fortaleza de Buda. Allí, junto a Szentáromság tér (Plaza de la Santísima Trinidad), junto al Bastión de los Pescadores y la iglesia neogótica del rey Matías se ubicaba el alojamiento de estudiantes de la Escuela Superior de Ingeniería Eléctrica, un edificio que antes de la expropiación comunista había sido un palacio de tres plantas.

Végül a vonat megérkezett a Keleti vasútállomásra (Del Este), ez a név meglepett, mivel a vonat nyugatról jött, vagyis nem keletről. Nem sok utazó voltunk, és ezért, amikor lementem a platformra, gyakorlatilag üres, szürke és szomorú láttam. Egy jól megsemmisített közepes méretű ember közeledett hozzám, és megkérdezte a nevemet. Ervin unokatestvére, Isabel akkori férje barátja volt, aki apjával, testvérem testvérével - -Law apja, nem menekült el az 1956 -os forradalom után, egyedül Budapest szívében élt, az Erzsébet -híd mellett. Nem ismertem ezt a személyt, Ervin az unokatestvére révén felvette a kapcsolatot azzal a kéréssel, hogy segítsen nekem, és vezesse az érkezésem első lépéseimet, mivel még nem kaptam választ az ösztöndíjas kérésemre. Tudtam, hogy ez a személy egy jól ismert középiskola igazgatója volt, amely eredetileg evangélikus egyház volt, majd a kommunista állam kisajátította. Komoly ember volt, valami buta és semmi empatikus, mivel természetes módon bizonyította, hogy csak egy kötelezettséget teljesített.Felszállt a kocsijára, nem emlékszem, hogy orosz Lada vagy Wartburg vagy Kelet -német munka volt -e, amelyek az egyetlen olyan jármű volt, amely a szocialista Magyarországon volt elérhető, és elvitt a Buddha Erősségbe. Itt, Szentárságer (Plaza de la Santísima Trinidad) együtt, valamint a halászok bástyájával és a Matías királyi gyülekezeti egyház bástyával együtt, a Villamosmérnöki School hallgatói szállása, amely a kommunista kiszakítás előtt három padlórész volt.