Con el tren detenido se acercaron por el pasillo dos guardias fronterizos húngaros y cuando a uno de ellos lo tuve delante de mí pidiéndome el pasaporte y la visa mi vista se clavó primero en la estrella roja en su gorra y de ahí en la ametralladora colgando de su hombro. Esa fue la verdadera primera impresión que me llenó de temor ¿“donde vine? ¿en qué me metí? Tanto fue así, que no pude entender la primera frase en húngaro que escuché desde que había salido de la Argentina pidiéndome simplemente que mostrara el pasaporte y la visa. De alguna manera pude reaccionar con la ayuda de los que compartían la cabina conmigo, saqué los documentos, los soldados lo miraron con una sonrisa algo socarrona y sin una palabra siguieron su recorrido por el tren. Finalmente, el tren volvió a moverse lentamente adentrándose en territorio húngaro. Enseguida pude observar la diferencia entre el paisaje austríaco y el de mi futura nueva patria, fue cuando el tren pasó por el primer paso a nivel, justo cuando por un camino de tierra se acercaba a la barrera una carreta cargada de lena y tirada por un caballo, señal que me entristeció muchísimo ya que, de manera irremediable, me hacía saber que había llegado no al mundo que me imaginaba por las películas sobre el imperio austrohúngaro que había visto en mi niñez sino a un mundo más precario, más atrasado, más pobre.

A letartóztatott vonattal két magyar határőr egyre közeledett a teremen, és amikor egyikük előttem volt, hogy az útlevelemet és a vízumot kérdezzem, először a Vörös Csillagba ragadt a sapkájában, és onnan a vállától lógott géppuskában. Ez volt az igazi első benyomás, amely félelemmel tele volt, hova jött? Mit kerültem be? Így volt, hogy nem tudtam megérteni az első mondatot a magyar nyelven, amelyet hallottam, mivel elhagytam Argentínát, kérve tőlem, hogy mutassam meg az útlevelet és a vízumot. Valahogy reagálhattam azok segítségével, akik megosztották velem a kabinot, kihúztam a dokumentumokat, a katonák mosolyogva mosolyogva néztek rá, és folytatták az utat a vonaton keresztül.Aztán megfigyelhetem a különbséget az osztrák táj és a jövőbeni új hazám között, amikor a vonat az első szintű lépésen ment keresztül, éppen akkor, amikor egy földúton a gát a gáthoz közeledett egy kocsival, és egy lóval feküdt, és ez azóta a filmekről szóló filmekről sokat nyúltam nekem. Gyerekkorom, de egy bizonytalanabb, hátrányosabb, legszegényebb világ számára.