Y también la constante leve ansiedad que sentía día y noche por mi futuro incierto, sabía que en el barco todavía estaba en un mundo cerrado que me protegía, pero a medida que el barco cruzaba las aguas del océano, esta situación se iba diluyendo con la sospecha que llegaría el día en que iba a desembarcar y comenzar una nueva vida llena de preguntas aún sin respuestas. Varias personas dijeron de mí, entonces y después, lo valiente que fui partiendo hacia lo desconocido con sólo un pasaje de ida sin retorno, algunos dólares en el bolsillo para poder afrontar las primeras semanas, una valija y mi violín, pero sé muy bien que esto no era cierto, que mi partida no fue un acto de valentía de mi parte. Sino de una decisión inmadura en la que la fantasía se sobrepuso a la razón, impulsando un cambio de rumbo fruto de una decisión irresponsable, ya que la excusa de que mi vida y mi profesión de músico fueran más rica, en realidad era sólo una fantasía, una esperanza sin base sólida porque le faltaba voluntad, perseverancia y planes claros y concretos.

És az enyhe állandó szorongás, amelyet éjjel -nappal éreztem a bizonytalan jövőm számára, tudtam, hogy a hajón még mindig egy zárt világban vagyok, amely engem védett, de amikor a hajó átlépte az óceán vizein, ezt a helyzetet azzal a gyanúval hígították, hogy a nap eljött, amikor kiszálltam, és új életet kezdtem el, még mindig válasz nélkül. Számos ember mondott rólam, akkor és akkor, hogy mennyire bátor voltam az ismeretlen felé, csak visszatérés nélkül, néhány dollár a zsebemben, hogy szembesülhessek az első hetekben, egy bőrönddel és hegedűmmel, de nagyon jól tudom, hogy ez nem volt igaz, hogy távozásom nem volt bátorság cselekedete az én részemről. De egy éretlen döntés, amelyben a fantázia legyőzte La Razón -t, előmozdítva a változást egy felelőtlen döntés eredményeként, mivel az a kifogás, hogy az életem és a zenész szakmám gazdagabbak voltak, valójában csak fantázia volt, szilárd bázis nélküli remény, mert hiányzott, a kitartás és a tiszta és konkrét tervek.