Era ya pleno otoño en Argentina cuando el barco de pasajeros Eugenio C partió hacia Génova dejando atrás mi niñez y primera juventud atrás, el recuerdo de Marta y a mis amigos. Si mal no recuerdo tardó 12 días en llegar al destino. En aquella época este era considerado uno de los barcos más grandes y aunque mi billete era para uno de sus camarotes más bajos y económicos, pude viajar cómodamente y sin problemas. En el comedor del barco me tocó sentarme en la mesa donde conocí a una pareja mayor, que inmediatamente me trató amablemente y con condescendencia, lista para ayudar o para brindar asesoramiento sobre todo lo que me resultaba nuevo, desconocido o dudoso.

Már teljes ősz volt Argentínában, amikor az Eugenio C személyszállító hajó Genova felé indult, és gyermekkoromat és első ifjúságomat hátrahagyta Marta emléke és a barátaim mögött. Ha jól emlékszem, 12 napba telt a rendeltetési hely elérése. Abban az időben ezt az egyik legnagyobb hajónak tekintették, és bár a jegyem az egyik legalacsonyabb és leggazdaságosabb kabinjához volt, kényelmesen és problémamentesen tudtam utazni. A hajó étkezőjében az asztalnál kellett ülnem, ahol találkoztam egy idősebb párral, aki azonnal kedvesen és leereszkedéssel kezelt velem, készen áll arra, hogy segítsen vagy tanácsot adjon minden újdonsághoz, ismeretlen vagy kétes.