La soledad sería más simple de evitar y derrotarla si la resumiésemos a la ausencia de una compañía adecuada. En su sentido más triste, profundo y desesperanzado la soledad es la ausencia de conexión interna, el no-entendimiento incluso con aquel o aquellos que, de la manera más íntima, están a nuestro lado. Es una soledad amarga y dulce a la vez, porque de una manera inexplicable, es el llegar a sentir, captar, receptar algo en lo más profundo de nuestro ser, pero sin esperanzas de poder compartirlo con nadie, aunque pueda estar a tu lado la persona más amada y más amante, o los amigos, la familia… Y esto no es por incomprensión, ni tampoco indiferencia de su parte…Más bien sería una falta de sintonía, el habla y el escucha de lenguajes internos incomprensibles… Escuchar una canción, observar un paisaje o una obra de arte, leer una poesía, la fe, la cercanía de Dios, el sentir una empatía especial, única, hacia algo o hacia alguien y saber que en el que está a tu lado no provoca esas vibraciones que sientes y que, viniendo desde fuera, te invaden y desde lo más profundo te sumergen en el pozo sin fondo, cálido, claro y armónico del vivir a pleno… sin poder compartirlo con nadie.

A magányt egyszerűbb lenne elkerülni és legyőzni, ha a megfelelő társaság hiányaként foglalnánk össze. A magány a legszomorúbb, legmélyebb és legreménytelenebb értelmében a belső kapcsolat hiánya, a meg nem értés még azzal is vagy azokkal, akik a legbensőségesebb módon mellettünk vannak. Egyszerre keserű és édes magány, mert megmagyarázhatatlan módon lényünk legmélyén érezni, megragadni, befogadni kezd valamit, de remény nélkül, hogy bárkivel megoszthassuk, még ha legszeretettebb és legszeretettebb ember, vagy barátok, család... És ez nem értetlenségükből, nem közönyükből adódik... Inkább a harmónia hiánya, érthetetlen belső nyelveken való beszéd és hallgatás... Hallgatni dal, táj vagy műalkotás megfigyelése, költészet olvasása, hit, Isten közelsége, különleges, egyedi empátia valami vagy valaki iránt, és annak tudata, hogy a melletted lévő ember nem okozza azokat a rezgéseket, amiket érzel, és , kívülről jönnek, megszállnak, és a mélységből a teljes élet feneketlen, meleg, tiszta és harmonikus kútjába merítenek... anélkül, hogy bárkivel megoszthatnák.