Sucedió en un “concierto” de fin de año organizado por la escuela de piano de una localidad de la provincia. En el escenario desfilaron durante más de dos horas varones y mujeres de diferentes edades escolares, cada uno mostrando al público lo que habían aprendido durante el año. Más bien demostrando, a su pesar, lo poco y mal aprendido de su mediocre profesora. Sobre las cuerdas del piano de cola abierto colocaron dos micrófonos que ampliaba artificialmente y distorsionaba el sonido natural del instrumento. Ninguno de los alumnos tocó sus obras de memoria y a las hojas de la partitura debían pasarlas ellos mismo, cortando así la frase musical de manera deplorable. La profesora en ningún momento se sentó al lado de sus alumnos para hojear la partitura en el momento determinado. Y así pasó el tiempo y los “pianistas” uno detrás del otro. Todos, tocasen obras más simples o más complicadas, cometían errores, ninguno hacía música de verdad. A la mayoría de las niñas sus madres la habían vestido, o tal vez ellas mismas lo hicieron, con indumentarias que no sólo no estaban de acuerdo a su edad ni a la ocasión, sino como si fueran pequeñas y llamativas figuras televisivas.

Ez egy tartományi város zongoraiskolája által szervezett év végi „koncerten” történt. Különböző iskolás korú férfiak és nők több mint két órán át vonultak fel a színpadon, és egyenként mutatták be a nagyközönségnek, mit tanultak az év során. Inkább bemutatva, saját maga ellenére, milyen keveset és rosszul tanult középszerű tanárától. A nyitott zongora húrjaira két mikrofon került, amelyek mesterségesen erősítették és torzították a hangszer természetes hangját. Egyik diák sem emlékezetből játszotta a műveit, a kottát maguknak kellett átadniuk, így elszomorítóan elvágva a zenei mondatot. A tanár soha nem ült a tanítványai mellé, hogy az adott időpontban átlapozza a pontszámot. Így telt az idő, és a „zongoristák” egymás után haladtak. Mindenki, akár egyszerűbb, akár bonyolultabb műveket játszott, hibázott, egyikük sem zenélt igazi. A legtöbb lányt az anyja, vagy talán ők maguk öltöztették fel olyan ruhába, amely nem csak nem illett a korukhoz vagy az alkalomhoz, hanem mintha kicsi és feltűnő televíziós figurák lennének.