-28- "Vivimos y morimos. La huella de nuestras manos quedará sobre la mesa. Vivimos y morimos. ¿Sabrán quiénes fuimos? ¿Héroes o simplemente... músicos?” (Simon) Puede ser de otra manera (Breve historia de Simon) Mi amigo Gábor (Gabriel) -integrante del coro de la iglesia de Zsámbék)- y su esposa Maria tienen 6 hijos, cinco varones y una mujer, y 15 nietos. Él es fotógrafo y su hijo Juan también, Pedro, el mayor, es escultor y músico folclórico, Misi (Miguel) es músico y tiene un conjunto folk-rock (“Au revoir”) que es muy popular entre los jóvenes del país. La hija, Julia, es fotógrafa y maestra jardinera, Agustín es masajista deportivo y además, es un virtuoso del acordeón, toca en los conjuntos de sus hermanos. Simon desde muy jovencito comenzó a tocar la guitarra… enseguida se destacó por su talento para la música. Apenas pasados los veinte años lo llamaron para tocar en la banda de blues más famosa de Hungría y, al poco tiempo, lo pusieron como guitarra solista. Luego de un par de años con giras, presentaciones continuas, sorpresivamente, Simon, a pesar del futuro prometedor que le ofrecía la banda, rechazó la fama y la popularidad, y la abandonó “para seguir mi propio camino y dedicarme a hacer mi propia música”. Se casó y es padre de 3 hijos. Vive a tres kilómetros de Zsámbék (veinticinco de Budapest) en un pueblo llamado Perbál. Además de la guitarra toca varios instrumentos, violín, chelo, tambura, etc…Tiene tres conjuntos: uno de música folclórica “Kontáros” que significaría “diletante, aficionado, amateur “, otro de música tipo blues y folk llamado “Ütött-kopott angyalok”, que en español se podría traducir como “Ángeles deteriorados… -o desgastados, raídos-” y el más importante, llamado en un principio “Woodoo papa duo” finalmente Messessippi (Un juego de palabras ya que Mese significa “Cuento” en húngaro). Es en este conjunto donde Simon puede dar rienda suelta a su inspiración poética y musical. Además, da clases particulares de guitarra y tiene un programa para escuelas primarias llamado algo así como “Peregrino de instrumentos…” con el cual recorre el país interactuando con los niños, les muestra su colección de instrumentos, ensenándoles también los pasos básicos para ellos mismos puedan manejarlos. Él y su familia son miembros activos de la comunidad parroquial y cantan en la misa de los domingos. Una de sus canciones, “Remete” (“Ermitaño”) podría ser un resumen simbólico de su historia… y tal vez de la mía o de la tuya: Remete (“Ermitaño”) https://youtu.be/S0OuUimLeeM?si=jX3kO44woraqUcqE Mi barba lentamente llega hasta el suelo En mi cabello habitan pájaros En las madrigueras de mis huesos duermen zorros Yo ya descanso, estoy solo conmigo mismo. Vi lo que vale el hombre Construye, destruye sin cesar Vi cómo vive el bosque Y yo también me volví bosque, estoy solo conmigo mismo. De mis brazos brotan sarmientos Envuelven mi cuerpo durante la noche. Cada atardecer lagartijas me leen el cuento Del hombre que fui alguna vez

-28- "Élünk és meghalunk. A kezünk lenyomata az asztalon marad. Élünk és meghalunk. Vajon tudják, kik voltunk? Hősök vagy csak… zenészek?” (Simon) Lehetne másképp is (Simon rövid története) Gábor (Gábriel) barátomnak - a zsámbéki gyülekezeti kórus tagja - és feleségének, Mariának 6 gyermeke van, öt fiú és egy lány, valamint 15 unokája. Ő fotós és fia, Juan is, Pedro, a legidősebb, szobrász és népzenész, Misi (Miguel) zenész, és van egy folk-rock csoportja ("Au revoir"), amely nagyon népszerű a fiatalok körében. az országban. A lánya, Julia fotós és kerttanár, Agustín sportmasszőr, emellett harmonikavirtuóz, testvérei csoportjában játszik. Simon nagyon fiatalon kezdett gitározni... azonnal kitűnt a zenei tehetségével. Alig töltötte be a húszas éveit Magyarország leghíresebb blueszenekarába, majd nem sokkal később szólógitárra is ültették.Néhány év turnézás és folyamatos fellépések után meglepő módon Simon a banda ígéretes jövője ellenére elutasította a hírnevet és a népszerűséget, és felhagyott vele, „hogy a saját utamat kövessem, és a saját zenémnek szenteljem magam”. . Megnősült, 3 gyermek édesapja. Zsámbéktól három kilométerre (Budapesttől huszonötre) egy Perbál nevű városban él. A gitáron kívül számos hangszeren játszik, hegedűn, csellón, tamburán stb...Három csoportja van: az egyik népzenei „Kontáros”, ami azt jelenti, hogy „dilettáns, amatőr, amatőr”, egy blues és népzene. "Ütött-kopott angyalok", amit spanyolul úgy lehetne fordítani: "Leromlott angyalok... -vagy kopott, kopott-" és a legfontosabb, eredetileg "Woodoo papa duo" végül Messessippi (Szójáték, mivel Mese azt jelenti "Sztori" magyarul ). Ebben az együttesben Simon szabad utat engedhet költői és zenei inspirációjának.Emellett magánleckéket ad gitáróráknak, és van egy „Hangszeres zarándok…” nevű programja az általános iskoláknak, mellyel bejárja az országot a gyerekekkel beszélgetve, bemutatva nekik hangszergyűjteményét, megtanítva nekik az alapvető lépéseket kezelni őket. Családjával a plébániai közösség aktív tagja, énekel a vasárnapi miséken. Egyik dala, a „Remete” („Remete”) szimbolikus összefoglalója lehetne a történetének… és talán az enyém vagy a tied: Remete („Remete”) https://youtu.be/S0OuUimLeeM?si=jX3kO44woraqUcqE A szakállam lassan eléri a földet A hajamban madarak élnek Csontjaim üregében rókák alszanak Már pihenek, egyedül vagyok magammal. Láttam, mit ér egy férfi Építs, rombolj vég nélkül Láttam, hogyan él az erdő És én is erdő lettem, egyedül vagyok magammal. Karjaimból ágak sarjadnak Éjszaka a testem köré tekernek. Minden este a gyíkok felolvassák nekem a történetet Azé az emberé, aki valaha voltam