-23- Sed Al poco tiempo de llegar a Las Calles y de conocer a mi amigo Juan, una vez lista la casa comenzamos con Marta a planear y ordenar nuestro jardín plantando flores, arbustos y árboles de todo tipo y tamaño. Como yo no conocía ni tenía experiencia en la vegetación de esta región, un día le pregunté a mi amigo si debía y como convenía regar todo lo plantado. Juan me miró fijo y -sonriendo como siempre- me contestó lo más obvio: “Todas las plantas necesitan agua”. Al principio yo también me sonreí sintiéndome un poco tonto ante lo evidente, pero luego él comenzó a detallarme cuando y cuanta necesidad de agua tiene cada planta, cada árbol. La respuesta escueta de Juan luego me dio que pensar. “La verdad se cava como un pozo” escribió Saint Exupéry. Y yo hacía tiempo que había aprendido a tratar de mantener los ojos y los oídos abiertos y el corazón dispuesto a la posibilidad de seguir cavando a partir de lo más simple o evidente. Entonces pude llegar a la conclusión que, no hoy, sino a través de un proceso que me iba a llevar tiempo, observando y prestando atención a cada planta ella misma me iba a dar a saber cuándo y cuánta agua necesitaba según su tipo, la época del año, el clima, el suelo, etc. Y, gracias al envión dado por Juan, en ese momento de la excavación en el pozo de la verdad también relacioné la sed de las plantas con la sed de los hombres. Para subsistir, crecer y dar flores y frutos todas las plantas tienen sed de agua… y lo mismo pasa con las personas. Aunque sea en diferente medida y ocasión, pero para subsistir, crecer, dar frutos, todos necesitan atención, cariño, respeto. Hace mucho que oí de boca de un profesor de teología que “si observamos la cantidad de armas nucleares almacenadas, las luchas por el poder, la ambición desmedida, las continuas guerras violentas en diversas partes del mundo, la corrupción, mafia, etc. la razón nos dice que es imposible que el mundo todavía siga en pie. Si todavía lo hace es porque hay también un ejército de hombres y mujeres de Dios que en silencio oran y trabajan por la paz y así mantienen la balanza en equilibrio”. Supongo que esta debe ser la razón por la que, a pesar de todos los pesares que nos acechan y nos quieren destruir día a día, el mundo y la humanidad subsiste… porque hubo y hay muchos conocidos o desconocidos, con nombre y apellido o anónimos que, más que perseguir y satisfacer sus propias ambiciones, se dedican a la jardinería, o sea, a regar y calmar la sed tanto de las plantas como la de sus hermanos. Gracias a ellos la balanza se mantiene equilibrada, ellos serían los auténticos santos y se los puede encontrar en todos lados: en los hospitales, escuelas, fábricas, detrás del mostrador de un negocio, en las fábricas o en el taller, detrás de un escritorio, sobre un escenario, transportando personas o mercadería, limpiando las calles…

-23- Szomjúság Röviddel azután, hogy megérkeztünk Las Calles-be, és találkoztunk barátommal, Juannal, miután a ház készen volt, Martával elkezdtük megtervezni és rendezni a kertünket, virágokat, cserjéket és fákat ültettünk mindenféle típusú és méretű. Mivel nem ismertem és nem is volt tapasztalatom ennek a vidéknek a növényzetével kapcsolatban, egyik nap megkérdeztem a barátomat, hogy kell-e és hogyan kell öntözni mindent, ami elültetett. Juan figyelmesen nézett rám, és – mint mindig – mosolyogva válaszolt a legnyilvánvalóbb dologra: „Minden növénynek szüksége van vízre.” Eleinte én is mosolyogtam, kicsit hülyén éreztem magam a nyilvánvaló dolgokon, de aztán elkezdte részletezni, mikor és mennyi vízre van szüksége az egyes növényeknek, fáknak. Juan rövid válasza aztán elgondolkodtatót adott. „Az igazságot úgy ásják, mint a kút” – írta Saint Exupéry. És már régen megtanultam, hogy próbáljam nyitva tartani a szemem és a fülem, és készen állni a szívem a lehetőségre, hogy a legegyszerűbbtől vagy a legkézenfekvőbbtől folytassam az ásást. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy nem ma, hanem egy időigényes folyamaton keresztül, minden egyes növény megfigyelésével és odafigyelésével, maga fogja tudatni velem, hogy mikor és mennyi vízre van szüksége. típusától, az évszaktól, az éghajlattól, a talajtól stb.És Juan lökésének köszönhetően az igazság kútjában való ásatás pillanatában a növények szomjúságát is összefüggésbe hoztam az emberek szomjúságával. A túlélés, a növekedés és a virágok és gyümölcsök termése érdekében minden növény vízre szomjazik... és ugyanez történik az emberekkel is. Ha más mértékben és alkalomból is, de a túléléshez, a növekedéshez, a gyümölcsterméshez mindenkinek szüksége van odafigyelésre, szeretetre, tiszteletre. Nagyon régen hallottam egy teológus professzortól, hogy „ha megnézzük a tárolt nukleáris fegyverek mennyiségét, a hatalmi harcokat, a túlzott ambíciókat, a világ különböző pontjain zajló folyamatos erőszakos háborúkat, korrupciót, maffiát stb. Az ész azt mondja nekünk, hogy lehetetlen, hogy a világ továbbra is megálljon. Ha mégis megteszi, az azért van, mert van Isten férfiúinak és nőinek serege is, akik csendben imádkoznak és munkálkodnak a békéért, és így egyensúlyban tartják a mérleget.” Feltételezem, hogy ez az oka annak, hogy a világ és az emberiség minden bánat ellenére, ami nyomorít és el akar pusztítani minket napról napra, fennmarad... mert sok volt és van ismert vagy ismeretlen, kereszt- és vezetéknévvel vagy névtelenül. akik a saját ambícióik hajszolása és kielégítése helyett inkább a kertészkedésnek szentelik magukat, vagyis mind a növények, mind a testvéreik öntözésének és szomjának oltásának.Nekik köszönhetően a mérleg kiegyensúlyozott marad, ők lennének az igazi szentek, és mindenhol megtalálhatóak: kórházakban, iskolákban, gyárakban, egy üzlet pultja mögött, gyárakban vagy műhelyben, íróasztal mögött, színpadon, embereket vagy árut szállítani, utcákat takarítani...