Confusión Muchas veces he llegado a sentirme extraño en este mundo y sin siquiera entender todo lo que está pasando a mi alrededor. Y, sin embargo, aceptando el cambio de generaciones, en principio esto también podría ser natural y también positivo. Entonces… ¿qué es lo que me desubica? Tal vez porque, recordando los años de juventud, veo que, para nuestra generación, es decir, la de los años sesenta y setenta del siglo pasado, era natural que todos los jóvenes quisieran cambiar el mundo, soñaban con un mundo mejor. O sea, además de que, sin duda, ellos vivían y bebían el presente, pero también no sólo lo rechazaban, sino que se proyectaban a un futuro prometedor. Para lograrlo, aunque tal vez solo como simpatizantes y no en la vanguardia, los jóvenes de la segunda mitad del siglo XX se amoldaban a uno de dos caminos, el del movimiento hippy (amor, música, flores y paz) o el de la guerrilla violenta y armada, radicalmente enfocada en alcanzar un mundo socialmente más justo. Pues bien, estos dos caminos fracasaron estrepitosamente y ahora, después de más de cinco décadas, solo han quedado resquicios marchitos y grotescos de cada uno de ellos. Tal vez porque, más allá de que no hay futuro sin Dios, hoy no es la esperanza en un futuro mejor enraizada en un ideal, en su búsqueda y compromiso con el mismo, sino que es la Confusión la que se expande por todos los ámbitos como un virus destructivo e imparable. En cierto sentido la situación y el plegarse a un camino era más fácil para la generación de los años 60 y 70, porque entonces, de una forma u otra, las convicciones y posiciones eran bastante claras y sin ambigüedades. En estos tiempos que vivimos, en cambio, vemos y experimentamos que la confusión cubre e impregna todo desdibujando los contornos de cualquier realidad. Confusión en la política, en cuanto a perspectivas del día de mañana, en la economía, en los fundamentos morales y éticos -ya sea en sus contenidos, normas y motivaciones- confusión en la educación, en la llamada identidad de género es decir, en la sexualidad, confusión en la estética, en la religión e incluso en lo que respecta a la ciencia, por ejemplo si prestamos atención a los debates, a las dudas y los peligros que rodean a la inteligencia artificial, la aparición y tratamiento de las pandemias, las enormes inversiones y esfuerzos invertidos más para crear armas letales y producir dinero que para aliviar los males que afectan la humanidad. Esta época relativiza y cuestiona todo, ya no hay blanco y/o negro, bien o mal, verdad o mentira, etc. sino que, también con la excusa de la defensa de una falsa diversidad, solo se pueden divisar zonas grises pantanosas y entre neblinas donde es difícil ubicarse, es prácticamente imposible encontrar asideros, dirección o guías.

Zavar Sokszor furcsán éreztem magam ezen a világon, anélkül, hogy megértettem volna mindazt, ami körülöttem történik. Pedig a generációváltást elfogadva elvileg ez is természetes és pozitív is lehetne. Szóval... mi az, ami elriaszt? Talán azért, mert a fiatalság éveire emlékezve azt látom, hogy a mi generációnk, vagyis a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek generációja számára természetes volt, hogy minden fiatal meg akarta változtatni a világot, egy jobb világról álmodott. . Vagyis amellett, hogy kétségtelenül a jelenben éltek és ittak, de nemcsak elutasították, hanem egy ígéretes jövőbe is vetítették magukat. Ennek eléréséhez, bár talán csak szimpatizánsként és nem az élbolyban, a 20. század második felének fiataljai két út valamelyikéhez alkalmazkodtak, a hippi mozgalomhoz (szerelem, zene, virágok és béke) vagy a hippi mozgalomhoz. erőszakos és fegyveres gerillamozgalom, amely radikálisan egy társadalmilag igazságosabb világ elérésére összpontosított. Nos, ez a két út csúnyán kudarcot vallott, és mára, több mint öt évtized után, mindegyiknek csak elsorvadt és groteszk maradványai maradtak meg.Talán azért, mert azon túl, hogy Isten nélkül nincs jövő, ma nem egy eszményben, annak keresésében és elkötelezettségében gyökerező jobb jövő reménye, hanem inkább a zűrzavar, amely minden területre kiterjed és megállíthatatlan vírus. Bizonyos értelemben könnyebb volt a helyzet és az út követése a 60-as, 70-es évek generációja számára, mert akkor így vagy úgy, a meggyőződések, álláspontok elég világosak és egyértelműek voltak. Ezekben az időkben viszont azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a zűrzavar mindent elborít és áthat, elmosva minden valóság kontúrjait. Zavar a politikában, a holnap perspektíváiban, a gazdaságban, az erkölcsi és etikai alapokban - akár tartalmukban, normáiban, motivációiban - zavar az oktatásban, az úgynevezett nemi identitásban, vagyis a szexualitásban az esztétika, a vallásban, sőt a tudomány tekintetében is, például ha a mesterséges intelligenciát övező vitákra, kételyekre és veszélyekre, a világjárványok megjelenésére és kezelésére figyelünk, az óriási befektetésekre és erőfeszítésekre, amelyeket halálos fegyverek létrehozására és pénztermelésre fordítottak, az emberiséget érintő bajok enyhítésére.Ez a korszak relativizál és megkérdőjelez mindent, nincs többé fekete-fehér, jó vagy rossz, igazság vagy hazugság stb. de a hamis diverzitás védelmének ürügyén is csak szürke mocsaras területek láthatók, és a ködben, ahol nehéz elhelyezkedni, gyakorlatilag lehetetlen kapaszkodókat, irányt vagy vezetőt találni.