Brindis Pocos son los recuerdos que tengo de mi ya fallecido amigo Juan G. Fue la nuestra solo la alborada de una amistad prometedora, rica y fértil y por lo mismo lamentablemente corta. Uno de los momentos compartidos ocurrió una noche estrellada de verano mientras saboreábamos un buen vino tinto en el patio trasero de su casa, a poco más de un abrazo con la montaña, mientras Elina, su mujer, y Marta preparaban una picada en la cocina. Él me hablaba sobre algún artículo que había leído sobre los increíbles avances y progresos de la ciencia en el terreno de la inteligencia artificial. “Hay progresos, descubrimientos, investigaciones que ni nos podemos imaginar” me decía. Me quedé un momento mirando el cielo estrellado en silencio y luego reflexioné: “Viendo las maravillas de este universo infinito dudo que esos genios, en sus laboratorios o frente a sus super computadoras, sepan ni siquiera una pizca más de lo esencial que nosotros que estamos aquí y ahora disfrutando de un buen vino”. Nunca olvidaré la sonrisa de Juan, tan de él, entre pícara y mansa, mientras levantaba su vaso… “Brindemos por esto, ¡Salud!”. No hace mucho que Juan pasó al otro lado y, después del Encuentro con su Creador, por fin logró descubrir los misterios del Universo y ahora, -como suele decir Karcsi, mi amigo astrónomo húngaro- nos observa con una sonrisa indulgente mientras nos espera “jugando a las escondidas junto con los que ya llegaron entre las piedras de los anillos de Saturno.”

Pirítós Kevés emlékem maradt a most elhunyt barátomról, Juan G-ről. A miénk csak egy ígéretes, gazdag és termékeny barátság hajnala volt, ezért sajnos rövid. Az egyik közös pillanat egy csillagos nyári éjszakán történt, amikor a háza udvarán egy jó vörösbort kortyolgattunk, alig több, mint egy ölelés a hegyről, miközben Elina, a felesége és Márta a konyhában falatozgattak. Mesélt nekem egy cikkről, amit olvasott a tudomány hihetetlen fejlődéséről és fejlődéséről a mesterséges intelligencia területén. „Van olyan haladás, felfedezések, kutatások, amelyeket el sem tudunk képzelni” – mondta nekem. Egy pillanatig csendben néztem a csillagos eget, majd elgondolkodtam: „E végtelen univerzum csodáit látva kétlem, hogy azok a zsenik a laboratóriumaikban vagy a szuperszámítógépeik előtt egy kicsit is többet tudnak mint mi, akik itt és most egy jó bort élvezünk. Soha nem felejtem el Juan rá oly jellemző mosolyát, a huncut és a szelíd közt, ahogy felemelte a poharát... – Koccintsunk erre, egészségére!Juan nem sokkal ezelőtt átment a túloldalra, és a Teremtőjével való Találkozás után végre sikerült felfedeznie az Univerzum titkait, és most, ahogy Karcsi, magyar csillagász barátom szokta mondani, elnéző mosollyal figyel minket. miközben ő vár ránk, "bújócskát játszik együtt azokkal, akik már megérkeztek a Szaturnusz gyűrűinek kövei közé".