-16- Gracias a la vida A menudo y cada vez con más frecuencia escucho frases como: „Gracias a la vida” o „Le agradezco al universo que…” „Gracias a la naturaleza”, al cosmos, a la suerte, etc. etc. Estas palabras de agradecimiento que indudablemente siempre suenan sinceras, también me dan que pensar. Cuando se refieren a la vida, al cosmos, a la naturaleza, ¿etc. lo hacen por un puro y simpático „simbolismo” adjudicándole a „algo” una serie de casualidades inexplicables? ¿O están convencidos que el universo, el cosmos, la naturaleza, la vida son entes que poseen una inteligencia infinitamente superior, que tienen también sabiduría, voluntad y, aún más importante, un plan que nos incluye, y por ende hay que agradecerle? Si fuese así, si en verdad poseen inteligencia, voluntad y un plan, entonces sería más simple llamarlo Dios. Pero no se atreven ya que se autodefinen como ateos, no creen en Dios. En cambio, creen en el universo, en el cosmos, en la suerte, en la naturaleza, en la casualidad… a los que agradecen sin detenerse a pensar que al hacerlo le están atribuyendo las propiedades, cualidades de un Dios. Desde los principios de la humanidad todas las sociedades creían y creen en „alguien”, no en „algo” …No creen ni nunca creyeron por ejemplo en un temible, inexplicable rayo, sino en Odín o Zeus, seres superiores que lo poseen y lo usan (en sus planes), no en un martillo, sino en Thor… en Manitú que es un espíritu sagrado, en la Pachamama que para los incas era una Diosa siempre presente e independiente con su propio poder creativo, etc. o sea, en todos los lugares y épocas de la historia la fe siempre se dirigió y se dirige a „alguien”. En definitiva, la diferencia radica en que en las religiones no se cree en „algo” sino en „Alguien”, en un ser con „nombre y apellido” que, por ser perfecto, creador todopoderoso, omnipotente y omnipresente, también es único, poseedor de una inteligencia superior, absoluta e infinita, que tiene un plan que incluye a todas las manifestaciones del mundo conocido y desconocido y que además, posee la sabiduría, la voluntad y el poder para llevarlo a cabo.

-16- Az életnek köszönhetően Egyre gyakrabban hallok olyan mondatokat, mint: „Köszönöm az életnek” vagy „Köszönöm az univerzumnak, hogy…” „Köszönet a természetnek”, a kozmosznak, a szerencsének stb. stb Ezek a köszönő szavak, amelyek kétségtelenül mindig őszintén hangzanak, szintén elgondolkodtatóak. Amikor az életre, a kozmoszra, a természetre stb. utalnak. Tiszta és barátságos „szimbolizmusból” teszik ezt úgy, hogy „valaminek” egy sor megmagyarázhatatlan egybeesést tulajdonítanak? Vagy meg van győződve arról, hogy az univerzum, a kozmosz, a természet és az élet olyan entitások, amelyeknek végtelenül felsőbbrendű az intelligenciája, van bölcsességük, akaratuk, és ami még fontosabb, tervük is, amely magában foglal minket, és ezért köszönetet kell mondanunk nekik? Ha ez így lenne, ha valóban rendelkeznek intelligenciával, akarattal és tervvel, akkor egyszerűbb lenne Istennek nevezni őket. De nem merik, mivel ateistákként határozzák meg magukat, nem hisznek Istenben. Ehelyett hisznek az univerzumban, a kozmoszban, a szerencsében, a természetben, a véletlenben... akiknek köszönetet mondanak anélkül, hogy azt gondolnák, hogy ezzel Isten tulajdonságait, tulajdonságait tulajdonítják.Az emberiség kezdete óta minden társadalom "valakiben" hitt és hisz, nem "valamiben"... Nem hisznek és nem is hittek például egy félelmetes, megmagyarázhatatlan villámban, hanem Odinban vagy Zeuszban. , felsőbbrendű lények, akik birtokolják és használják (terveikben), nem kalapácsban, hanem Thorban... Manitúban, aki egy szent szellem, Pachamamában, aki az inkák számára mindig jelenlévő és független istennő volt a sajátjával teremtő erő stb. Vagyis a történelemben minden helyen és időben a hit mindig „valakire” irányult és irányul. Röviden: a különbség abban rejlik, hogy a vallások nem "valamiben", hanem "valakiben" hisznek, egy "névvel és vezetéknévvel" rendelkező lényben, aki tökéletes, mindenható, mindenható és mindenütt jelenlévő teremtő. , szintén egyedülálló, felsőbbrendű, abszolút és végtelen intelligencia birtokosa, akinek van egy terve, amely magában foglalja az ismert és ismeretlen világ minden megnyilvánulását, és akinek megvan a bölcsessége, akarata és ereje is ennek megvalósításához.