-12- Escuchando a Bob Marley Me veo... veo a un profesor de música pasando el umbral de la vejez, ya jubilado e inactivo después de haber practicado la profesión durante cuatro décadas en cuatro países diferentes. Veo a un ex-docente, un ex-cantor de iglesia, a un ex-director de coros con ínfulas de compositor… Bueno, yo disfruto escuchando a Bob Marley, es más, en mi propia historia de la música guardo un lugarcito también para él. Aunque reconozco que tal vez “disfrutar” no sea la palabra, simplemente me veo a mí mismo como, al ritmo de su música, voy caminando solo y descalzo por una playa, pateando la arena mientras la espuma de las olas juguetean entrelazándose entre los dedos de mis pies. Y el cielo y el mar son azules, el aire tiene perfume a agua y sal, el sol calienta sin quemar, sopla una brisa cálida y amorosa, en fin, todo está bien. Y el ritmo de mis pasos y la música están de completo acuerdo, ya que el paso es una danza y la danza es mi caminar. No me interesa prestar atención a las letras ni a la vida del autor que, probablemente, me desilusionarían un poco, es su música bamboleante y mansa la que me aleja de todos los problemas que me aquejan y torturan al mundo, de la política, de mis rollos, mis ambiciones y deseos, de mis quejas, de todo lo que me rodea aparte de la arena, del cielo y del mar. Me siento liviano, en paz con todo el universo y conmigo mismo, satisfecho de una manera serena y sin ninguna pretensión de fantasías de felicidad. Debería escuchar más a menudo la música de Bob Marley.

-12- Bob Marleyt hallgatom Látom magam... Látok egy zenetanárt, aki túllépi az öregség küszöbét, már nyugdíjas és inaktív, miután négy évtizeden át gyakorolta a szakmát négy különböző országban. Látok egy volt tanárt, egykori templomi kántort, egykori kórusvezetőt zeneszerzői hangulattal... Nos, szívesen hallgatom Bob Marley-t, sőt, a saját zenetörténetemben is tartok neki egy kis helyet. Bár tudom, hogy talán nem az „élvezni” szó, egyszerűen csak úgy látom magam, ahogy az ő zenéjének ritmusára egyedül és mezítláb sétálok a tengerparton, rugdosom a homokot, miközben a hullámok habjai játszanak, összefonódva az ő zenéim között. a lábam ujjait. És kék az ég és a tenger, a levegőben víz és só illata van, a nap nem égetően melegít, meleg és szeretetteljes szellő fúj, egyszóval minden rendben. És a lépéseim ritmusa és a zene teljesen megegyezik, hiszen a lépés tánc, a tánc pedig az én sétám.Nem érdekel, hogy a dalszövegekre vagy a szerző életére figyeljek, ami valószínűleg egy kicsit csalódást okozna. Az ő ringatózó és szelíd zenéje távolít el minden engem sújtó és a világot kínzó problémától, a politikától, a sajátomtól. érzéseim, ambícióim és vágyaim, panaszaim, minden, ami körülvesz, kivéve a homokot, az eget és a tengert. Könnyűnek érzem magam, békében vagyok az egész univerzummal és önmagammal, nyugodtan elégedett vagyok, a boldogságról szóló fantáziák színlelése nélkül. Gyakrabban kellene hallgatnom Bob Marley zenéjét.