-9- Meditando en silencio las palabras de un sabio… “... entonces hice venir a los educadores y les dije: -No estáis encargados de matar al hombre en los pequeños, ni de transformarlos en hormigas para la vida en el hormiguero. Porque poco me importa que el hombre esté más o menos colmado. Lo que me importa es que sea más o menos hombre. No pregunto primero si el hombre será o no feliz, sino qué hombre será feliz. Y poco me importa la opulencia de los sedentarios saciados, como del ganado en el establo. No lo colmaréis de fórmulas vacías, sino de imágenes cargadas de estructuras. No los llenaréis de conocimientos muertos, sino que les forjaréis un estilo para que puedan asir. No juzgaréis de sus aptitudes por su aparente facilidad en tal o cual sentido. Porque quien va más lejos y logra mayor éxito es el que más ha trabajado en contra de sí mismo. En primer lugar, pues, tendréis en cuenta el amor. No insistiréis sobre el uso, sino sobre la creación del hombre, a fin de que éste cepille su tabla en la fidelidad y el honor, y la pulirá mejor. Enseñaréis el respeto, porque la ironía es del cangrejo, y olvido de rostros. Lucharéis contra los lazos del hombre con los bienes materiales. Y fundaréis al hombre en el niño enseñándole el cambio en primer lugar; porque, fuera del cambio sólo hay endurecimientos. Les enseñaréis la meditación y la plegaria porque con ellas se dilata el alma. Y el ejercicio del amor. Porque, ¿quién lo reemplazaría? Y el amor de sí mismo es lo contrario del amor. Castigaréis en primer término la mentira y la delación, que ciertamente pueden servir al hombre y en apariencia a la ciudad. Pero solamente la fidelidad crea los fuertes. Porque no puede haber fidelidad en un campo y no en el otro. El que es fiel siempre es fiel. Y no es fiel quien puede traicionar a su camarada de labor. Necesito una ciudad fuerte, y no asentaré su fuerza en la podredumbre de los hombres. Enseñaréis el gusto de la perfección porque toda obra es una marcha hacia Dios y no puede acabarse sino con la muerte. No enseñaréis en un principio el perdón y la caridad. Porque podrían ser mal comprendidos y ser mero respeto por la injuria y la úlcera. Pero enseñaréis la maravillosa colaboración de todos a través de todos y a través de cada uno. Entonces el cirujano se apresurará a través del desierto para reparar la simple rodilla de un peón. Porque se trata de un vehículo. Y ambos tienen el mismo conductor” Antoine de Saint Exupéry

-9- Csendben elmélkedni egy bölcs ember szavain... „...aztán jöttek a nevelők, és azt mondtam nekik: - Nem te vagy a felelős azért, hogy megöld az embereket a kicsikben, és nem is az, hogy hangyákká alakítsd őket egy életre a hangyabolyban. Mert nem érdekel, hogy az ember többé-kevésbé jóllakott. Nekem az számít, hogy többé-kevésbé férfi. Nem azt kérdezem először, hogy a férfi boldog lesz-e vagy sem, hanem azt, hogy melyik férfi lesz boldog. És keveset törődöm a jóllakott, ülő emberek gazdagságával, mint az istállóban élő marhák. Nem üres képletekkel fogod kitölteni, hanem struktúrákkal feltöltött képekkel. Nem halott tudással töltöd meg őket, hanem stílust kovácsolsz nekik, amit megragadhatnak. Nem ítéli meg képességeiket az ilyen vagy olyan értelemben vett látszólagos könnyedségük alapján. Mert az megy a legmesszebbre és az éri el a legnagyobb sikert, aki a legtöbbet dolgozott önmaga ellen. Először is, akkor a szeretetet veszi figyelembe. Nem a használathoz fogsz ragaszkodni, hanem az ember teremtéséhez, hogy hűséggel és becsülettel megtervezhesse tábláját, és jobban csiszolhassa. Tiszteletre fogsz tanítani, mert az irónia a ráké, és elfelejtem az arcokat. Harcolni fogsz az ember anyagi javakhoz való kötődése ellen.És megtalálod a férfit a gyermekben, ha először megtanítod neki a változást; mert a változáson kívül csak keménykedések vannak. Megtanítod nekik a meditációt és az imát, mert velük együtt tágul a lélek. És a szeretet gyakorlása. Mert ki helyettesítené? Az önszeretet pedig a szerelem ellentéte. Először is, megbünteti a hazugságokat és a feljelentéseket, amelyek minden bizonnyal szolgálhatják az embert és látszólag a várost. De csak a hűség teremt erőset. Mert az egyik téren nem lehet hűség, a másikon nem. Aki hűséges, az mindig hűséges. És aki el tudja árulni munkatársát, az nem hűséges. Erős városra van szükségem, és nem fogom az erejét az emberek rothadására alapozni. Megtanítod a tökéletesség ízét, mert minden munka egy menet Isten felé, és csak a halállal érhet véget. Kezdetben nem tanítasz megbocsátásra és szeretetre. Mert félreérthetőek és puszta tisztelet a sérülések és fekélyek iránt. De meg fogja tanítani mindenki csodálatos együttműködését mindenkin keresztül és mindegyiken keresztül. Aztán a sebész átrohan a sivatagon, hogy megjavítson egy egyszerű munkás térdét. Mert ez egy jármű. És mindkettőjüknek ugyanaz a sofőrje.” Antoine de Saint-Exupéry