“Imagine” … que sí, existe el paraíso. (Parafraseando a John Lennon) Durante el almuerzo Juanita, la nieta de Marta que en ese entonces tendría unos trece años, nos preguntó: „Ustedes porqué rezan?” Yo sólo atiné a responderle con otra pregunta: „Vos porqué hablás con tu papá?” A lo que ella simple y sabiamente respondió: „Porque es mi papá” „Bueno, por la misma razón es que nosotros rezamos…Padre nuestro…” Respecto a esta oración que el mismo Jesucristo enseñó a sus discípulos, pienso que Él, a través de palabras, frases, ideas, esencialmente nos mostró una nueva forma de vida induciéndonos a un cambio radical de actitud en cada momento de nuestra existencia, en caso contrario la oración sería sólo un monólogo vacío y sin mucha „utilidad”. Imaginemos… “Padre nuestro” … si yo viviese mi vida entera en sintonía con el Padre („Abba”, (Abbun, Abuna o Abwoon) en arameo „Papá”, casi „Papito”), “que estás en los cielos”… que habita en todo el universo, tanto conocido como desconocido, desde lo más pequeño hasta el infinito o sea, en una dimensión para mí inalcanzable e incomprensible…

„Képzeld el”… hogy igen, a paradicsom létezik. (John Lennont parafrazálva) Ebéd közben Juanita, Marta unokája, aki akkor körülbelül tizenhárom éves volt, megkérdezte tőlünk: "Miért imádkozol?" Csak egy újabb kérdéssel sikerült neki válaszolnom: "Miért beszélsz apukáddal?" Mire a lány egyszerűen és bölcsen így válaszolt: "Mert ő az apám, ugyanazért imádkozunk... Miatyánk..." Ezzel az imával kapcsolatban, amelyet maga Jézus Krisztus tanított a tanítványainak, úgy gondolom, hogy szavakkal, kifejezésekkel, gondolatokkal lényegében egy új életmódot mutatott be nekünk, és létünk minden pillanatában radikális szemléletváltásra késztetett bennünket, arra az esetre, ha egyébként az ima csak üres monológ lenne sok „hasznosság” nélkül.Képzeljük el… „Miatyánk”… ha egész életemet az Atyával hangolódva élném le („Abba”, (Abbun, Abuna vagy Abwoon) arámul „Daddy”, majdnem „Apa”), „aki a mennyekben vagy” …amely az egész univerzumban él, ismerten és ismeretlenen egyaránt, a legkisebbtől a végtelenig, vagyis egy számomra elérhetetlen és felfoghatatlan dimenzióban...