Otra amistad que no supe aprovechar fue la de Oscar y su compañera de cuyo nombre no me acuerdo. Una pareja atractiva y muy unida, de esas en las que es bueno apoyarse y a seguir como ejemplo. Él era trabajaba con computadoras, habría sido el informático de esa época, lo cual por ese entonces todavía no era algo tan común. Los dos también formaban parte del Grupo joven de música antigua y siempre los recordaré con cariño, antes de irme me regalaron dibujado en colores sobre una tarjeta de cartulina blanca de las que se usaban en las computadoras, un flamenco con una frase deseándome todo lo mejor en mi nueva vida y también una frase que incluía la palabra “comPUTAdora” como profetizando el peligro de que la técnica llegase a asfixiar a lo que es humano. Esa tarjeta durante muchos años la usé como señalador de libros, pero en algún momento la extravié, como tantas otras cosas que hoy, en mi vejez, me gustaría recuperar.

Egy másik barátság, amit nem tudtam, hogyan használjam ki, az Oscar és a párja, akinek a nevére nem emlékszem. Vonzó és nagyon összetartó pár, azok közé tartozik, akikre jó támaszkodni és követni példaként. Számítógépekkel dolgozott, ő lett volna az akkori informatikus, ami akkor még nem volt annyira elterjedt. Ők ketten szintén a fiatal régizenei csoport tagjai voltak, és mindig szeretettel fogok visszaemlékezni rájuk, indulás előtt ajándékba adtak egy fehér kartonkártyára színesen rajzolt, a számítógépekben használtak közül egyet, egy flamingót, benne egy kívánó mondattal. minden jót az új életemben, és egy olyan kifejezés is, amely a „számítógép” szót tartalmazza, mintha azt a veszélyt jövendölné, hogy a technológia elfojtja azt, ami emberi. Sok éven át használtam könyvjelzőként azt a kártyát, de valamikor elvesztettem, mint annyi mást, hogy ma, idős koromban szeretnék felépülni.