El ano que marcó mi amistad con Norma fue el último antes de viajar a Hungría. Mientras seguía mi relación con algunos de los integrantes del coro de arquitectura, entre ellos, Tony, Alejo, uno de los nuevos bajos, barbudo, con pelo hirsuto, alto y fuerte como un leñador canadiense, pero reservado, parco, inocente como un niño, el chico judío Roberto, un genio buenazo de las matemáticas y el comercio, siempre con vestido traje y corbata, gordo y de estatura pequeña y cuadrada, un muchacho al que la naturaleza no le había otorgado ningún rasgo que lo ayudase a atraer a las mujeres, las que eran su obsesión. Su tez siempre pálida y húmeda y, según la confesión de Mara Inés “aunque apenas me roce, tengo la sensación de tocar una serpiente”. Cuando volví de Hungría la primera vez, ene el ano 1974, lo fui a visitar al bazar de su familia. La madre me hizo a pasar a su cuarto y allí fui testigo de las profundidades en que había caído. Estaba tendido desnudo en su cama, todos lo que había en el cuarto esta revuelto y en un caos completo, las paredes y el cielo raso pintados con imágenes psicodélicas. Cuando me vio, se levantó inmediatamente, siempre desnudo y comenzó a hablarme con entusiasmo, pero con frases absolutamente inteligibles por lo que supe que estaba drogado. Entristecido me fui y no lo volví a ver. Al poco tiempo supe que había muerto apuñalado y encontrado tirado en una zanja. La hipótesis de su muerte es que, tal vez debido a su obsesión siempre frustrada con el sexo femenino, se había vuelto homosexual y su asesinato fue por motivos de celos entre esa, por ese entonces, cerrada comunidad.

A Normával való barátságomat jelző év volt az utolsó, mielőtt Magyarországra utaztam. Miközben folytattam a kapcsolatomat az építészeti kórus néhány tagjával, köztük Tonyval, Alejoval, az egyik új alacsony, szakállas, bozontos hajú, magas és erős, mint egy kanadai favágó, de visszafogott, alacsony, ártatlan. egy gyerek, a zsidó fiú, Roberto, jó kedélyű zseni a matematikában és a kereskedelemben, mindig öltönyben és nyakkendőben volt, kövér és kicsi, szögletes termetű, egy fiú, akinek a természet nem adott olyan tulajdonságot, amely segítené a lányok vonzását. nők, akik a rögeszméje voltak. Arcszíne mindig sápadt és nedves, és Mara Inés bevallása szerint „még ha alig is ér hozzám, olyan érzésem van, mintha egy kígyót érintenék”. Amikor először hazajöttem Magyarországról, 1974 januárjában, elmentem hozzá a családja bazárjába. Az anya bevitt a szobájába, és ott láttam, milyen mélységbe estem. Meztelenül feküdt az ágyán, a szobában minden összekeveredett és teljes káoszban, a falak és a mennyezet pszichedelikus képekkel festve. Amikor meglátott, azonnal felállt, mindig meztelenül, és lelkesen beszélni kezdett velem, de teljesen érthető kifejezésekkel, így tudtam, hogy be van kábítva.Szomorúan távoztam, és soha többé nem láttam. Nem sokkal később megtudtam, hogy agyonszúrták, és egy árokban fekve találták. Halálának hipotézise az, hogy talán a női nem iránti mindig frusztrált megszállottsága miatt vált homoszexuálissá, meggyilkolását pedig az akkori zárt közösségben lévő féltékenység okozta.