También noté que en todas Tina terminaba confiando en la bendición de Dios. Ella también se recibió de profesora de música y comenzó a ensenar en la escuela a la que yo concurría cuando era niño, la ya mencionada anteriormente escuela San José dirigida por los hermanos de San Juan de La Salle, en Florida. Al poco tiempo de casados ella y Orlando se mudaron a la provincia, donde se comenzaron a construir su casa. Una de las fotografías muestra una hermosa y cálida sala de estar con chimenea. En un rincón hay un piano y un violonchelo. "El piano y el violonchelo son los mismos", escribe Tina. Y continúa: "Y si te fijás bien, encima del piano hay una foto del trío, en cuyo reverso todavía conservo un pétalo de la rosa que me diste entonces, hace tanto tiempo". La fe y la bondad de Tina me fortalecieron. Entonces supe mucho mejor qué hacer con estos recuerdos, experiencias y personas del pasado. Porque si la Providencia puede "planificar" tal cosa, entonces ciertamente puede también poner orden en ella. En el mes de noviembre de 2013, cuando viajé a Buenos Aires por Marta, conocí a Tina y a su marido Orlando, su marido, el mismo que ella había elegido cuarenta y cinco años atrás. Entonces ya conocía la historia de mi querida amiga con el acontecimiento estremecedor que definió su vida, pero que, gracias a la gracia de Dios y su gran corazón no cambió su amable personalidad. Después de su matrimonio, Tina y Orlando, como muchas parejas jóvenes similares, comenzaron a construir una casa en los suburbios, un nido que proporcionara calidez y seguridad a la familia. Al poco tiempo quedó listo un espacio que funcionaba como habitación, cocina y garaje. Orlando trabajaba todo el día y Tina se quedaba en la casa con su primer hijo recién nacido. Un día oscuro, dos delincuentes armados irrumpen en la casa y, al ver que ella estaba sola con el bebé y que no había vecinos cerca, la golpean, la atan a la cama y la violaron. Tina me contaba que en ese momento lo único que podía pensar era en su bebé, rezaba para que no le sucediera ningún daño. Después de que los dos depravados la dejaran llena de dolor y humillación física y mental, Tina se bañó, llamó a Orlando y fueron juntos a la escuela donde contó lo que le había pasado y renunció a su trabajo. Vendieron la casa recién construida y comenzaron una nueva vida en el lado opuesto de la ciudad. Tuvo tres hijos más y después del cuarto no quiso tener más relaciones íntimas. Así se lo trasmitió a su marido quien, sin embargo, se quedó a su lado. Pasaron cuarenta años, y ya tenía más de sesenta años, cuando Tina se enamoró nuevamente, fue entonces “cuando llegó mi nueva primavera”. Era un hombre divorciado de edad y mentalidad similar a la de ella, que también tenía un hijo discapacitado. Tina se sintió feliz y nuevamente mujer. Pero ese amor clandestino le remordía la conciencia, y una vez me consultó en una carta si esto estaba bien. Sinceramente le respondí que hubo un momento en que la vida le quitó mucho, ahora le devuelve algo y por ello no debería tener sentimientos de culpa. Y coincidimos que lo más justo sería el elegir entre las dos opciones, su amor o su familia. Su vida amorosa secreta duró tres años hasta que Tina decidió elegir a su familia y poner fin a la relación. Un año después, su hija María Pía se enfermó de leucemia. La fortaleza espiritual de Tina, su fe inquebrantable, sus oraciones y su alegría de vivir ayudaron mucho en la completa recuperación de su hija. Tina y Orlando ahora viven juntos rodeados de sus hijos mayores y muchos nietos. La suya es una auténtica familia que a pesar de haber pasado por muchas pruebas pudo permanecer unida.

Azt is észrevettem, hogy Tina mindegyikben Isten áldásában bízott. Zenetanári diplomát is szerzett, és abban az iskolában kezdett tanítani, ahová gyerekként jártam, a fent említett San José iskolában, amelyet a floridai San Juan de La Salle testvérei vezettek. Röviddel azután, hogy összeházasodtak, ő és Orlando a tartományba költöztek, ahol elkezdték építeni házukat. Az egyik fényképen egy gyönyörű, meleg nappali látható kandallóval. Egy sarokban van egy zongora és egy cselló. „A zongora és a cselló ugyanaz” – írja Tina. És így folytatja: "És ha jól megnézed, a zongora tetején ott van a trió fotója, amelynek hátoldalán még mindig ott van a rózsaszirom, amit akkor, oly régen adtál." Tina hite és kedvessége megerősített. Akkor sokkal jobban tudtam, mit kezdjek ezekkel az emlékekkel, élményekkel és a múlt embereivel. Mert ha a Gondviselés képes "tervezni" ilyesmit, akkor bizony rendet is tud tenni benne. 2013 novemberében, amikor Buenos Airesbe utaztam Martáért, találkoztam Tinával és férjével, Orlandóval, a férjével, ugyanazzal, akit negyvenöt évvel ezelőtt választott.Így már ismertem kedves barátnőm történetét azzal a megrázó eseménnyel, amely meghatározta az életét, de ez Isten kegyelmének és nagy szívének köszönhetően nem változtatott kedves személyiségén. Házasságkötésük után Tina és Orlando sok hasonló fiatal párhoz hasonlóan házat kezdtek építeni a külvárosban, egy fészket, amely meleget és biztonságot nyújtana a családnak. Hamarosan elkészült egy helyiség, amely szobaként, konyhaként és garázsként funkcionált. Orlando egész nap dolgozott, Tina pedig otthon maradt első újszülött gyermekével. Egy sötét napon két fegyveres bûnözõ tör be a házba, és látva, hogy egyedül van a babával, és nincsenek szomszédok a közelben, megverték, az ágyhoz kötözték és megerõszakolták. Tina elmesélte, hogy abban a pillanatban csak a babájára tudott gondolni, imádkozott, nehogy baja essen. Miután a két elvetemült ember fájdalommal, testi-lelki megaláztatással telve elhagyta, Tina megfürdött, felhívta Orlandót, és együtt mentek iskolába, ahol elmondta, mi történt vele, és felmondott a munkahelyén. Eladták az újonnan épült házat, és a város másik oldalán kezdtek új életet. Még három gyermeke született, és a negyedik után már nem akart több intim kapcsolatot.Ezt közölte férjével, aki azonban mellette maradt. Eltelt negyven év, és már túl volt a hatvanon, amikor Tina újra szerelmes lett, akkor „amikor megérkezett az új tavaszom”. Egy hozzá hasonló korú és mentalitású elvált férfi volt, akinek szintén volt egy rokkant fia. Tina újra boldognak és nőnek érezte magát. De ez a titkos szerelem zavarta a lelkiismeretét, és egyszer megkérdezte tőlem egy levélben, hogy ez rendben van-e. Őszintén válaszoltam, hogy volt idő, amikor az élet sokat elvett tőle, most visszaad neki valamit, és ezért nem kellene bűntudatot éreznie. Abban pedig egyetértünk, hogy a legtisztességesebb az lenne, ha a két lehetőség közül választanál, a szerelmed vagy a családod között. Titkos szerelmi életük három évig tartott, mígnem Tina úgy döntött, családját választja és véget vet a kapcsolatnak. Egy évvel később lánya, María Pía leukémiás lett. Tina lelki ereje, rendíthetetlen hite, imái és életöröme nagyban segítette lánya teljes felépülését. Tina és Orlando most együtt élnek felnőtt gyermekeik és sok unokájuk körül. Igazi család az övék, amely annak ellenére, hogy sok megpróbáltatáson ment keresztül, egységben tudott maradni.